Sírjatok angyalok! c. vers
Készült: 2018. december 09. vasárnap

Sírjatok angyalok!

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Selymes a holdfény, 
bársony az éjjel, 
sejtelmes táj ez, 
szívet szorít. 
Magányos alak 
lépdel az úton - 
én vagyok, félszem 
nem tántorít.

Egyedül jöttem 
árnyak körébe, 
senki nem fogja 
már rég kezem. 
Távolban talán 
angyalok sírnak. 
Nem hat rám hangjuk, 
ma vétkezem.

Minden rossz tettért 
felelni kell majd... 
Ezt mondták, ám én 
nem várhatok. 
Bűnössé leszek, 
ha ez kell hozzá, 
és a gonosznak 
ma árthatok. 

Porrá lett álmok, 
sosem volt élet - 
elvette tőlem, 
mit sors adott. 
Jövőm törölte 
pár mozdulattal, 
s nyomában csak kínt, 
könnyet hagyott.

Bennem a bosszú 
fojtó sötétje; 
más nem maradt már, 
lelkem fagyott. 
Benne kegyetlen 
tettek visszfénye; 
érzés szívében 
sosem lakott.

Gyermeket gyilkolt, 
itt nincs bocsánat, 
nincsen keresztény, 
szép üzenet. 
Fajtalan eszmék, 
eltorzult vágyak 
ellen válaszként 
mást üzenek.

Hangosat dördül, 
célba ér szavam, 
fényes csíkokra 
hasad a táj. 
Villámlik, vihar 
tombol köröttem, 
földre súlyt végül, 
ütése fáj.

Távolban talán 
angyalok sírnak, 
bennem üresség, 
hallgat a mély. 
Ajkamon mosoly, 
hisz békét leltem, 
és puhán ölel 
a bársony éj.

Hé, ti angyalok! 
Sírjatok értem, 
sírjatok minden 
új gyilkosért, 
s hullassatok csak 
ezernyi könnyet 
a megbocsátó, 
nagy elvekért!

Nektek kell mindent 
elsiratnotok, 
mert más úgysem lesz, 
ki megteszi, 
és tudjátok jól,
hogy a kőtáblát 
e földön ember 
már nem hiszi.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (6 szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak