Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Selymes a holdfény,
bársony az éjjel,
sejtelmes táj ez,
szívet szorít.
Magányos alak
lépdel az úton -
én vagyok, félszem
nem tántorít.
Egyedül jöttem
árnyak körébe,
senki nem fogja
már rég kezem.
Távolban talán
angyalok sírnak.
Nem hat rám hangjuk,
ma vétkezem.
Minden rossz tettért
felelni kell majd...
Ezt mondták, ám én
nem várhatok.
Bűnössé leszek,
ha ez kell hozzá,
és a gonosznak
ma árthatok.
Porrá lett álmok,
sosem volt élet -
elvette tőlem,
mit sors adott.
Jövőm törölte
pár mozdulattal,
s nyomában csak kínt,
könnyet hagyott.
Bennem a bosszú
fojtó sötétje;
más nem maradt már,
lelkem fagyott.
Benne kegyetlen
tettek visszfénye;
érzés szívében
sosem lakott.
Gyermeket gyilkolt,
itt nincs bocsánat,
nincsen keresztény,
szép üzenet.
Fajtalan eszmék,
eltorzult vágyak
ellen válaszként
mást üzenek.
Hangosat dördül,
célba ér szavam,
fényes csíkokra
hasad a táj.
Villámlik, vihar
tombol köröttem,
földre súlyt végül,
ütése fáj.
Távolban talán
angyalok sírnak,
bennem üresség,
hallgat a mély.
Ajkamon mosoly,
hisz békét leltem,
és puhán ölel
a bársony éj.
Hé, ti angyalok!
Sírjatok értem,
sírjatok minden
új gyilkosért,
s hullassatok csak
ezernyi könnyet
a megbocsátó,
nagy elvekért!
Nektek kell mindent
elsiratnotok,
mert más úgysem lesz,
ki megteszi,
és tudjátok jól,
hogy a kőtáblát
e földön ember
már nem hiszi.