Sötét tükör c. vers
Készült: 2018. december 09. vasárnap

Sötét tükör

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Nézte mását
félhomályban,
sötét tükre
foncsorában,
ám a hideg,
merev alak
nem mozdult meg,
csak a falak
keltek táncra
halk zenére -
bús, sercegő
fáklyafényre.

Lassan eltűnt
fehér bőre,
testét mohón
nyalták körbe
éhes lángok,
fürge nyelvek,
mígnem füstté,
porrá lettek,
és a hajnal
szép sugára
ikrét többé
nem találta.

A valóra
későn ébredt:
hosszú órák,
napok, évek
során mindig
együtt voltak,
nála nélkül
nincsen holnap -
végett vetett
képmásának,
s nyoma sincs most
önmagának.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak