Készült: 2023. december 20. szerda

Karácsony szelleme

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Jön, jön, jön! Közelg már Karácsony Szelleme!
Várod a rémséget, mosolyod hamis.
Azt mondták, hogy ez a szeretet ünnepe,
s miként minden évben, elhiszed ma is.

Legyilkolt fenyőfád szépen feldíszítve,
alant pár masniban fuldokló csomag.
Erőd és bankszámlád jócskán lemerítve,
gyantás kezed sajog, frizurád hanyag.

Ünnepi asztalod gazdagon megrakva,
háttérben zene szól, angyal-hangulat.
Minden tökéletes, s már éppen meghatna
téged is az idill, mit e kép mutat.

Ám ekkor bekúszik egy kósza gondolat,
eltévedt vándorként kopogtat, zörög,
s a borban oldódó, száműzött gondokat
maga után húzva, vészjóslón hörög.

„Hitelből csináltad, vissza kell fizetned!”
- ordítja dühödten, szorít gyomrodon.
„Miért kell hazugság álarcát viselned?
Miért rontasz tovább önnön sorsodon?”

Tudod, megérkezett. Karácsony Szelleme
szól hozzád a saját, belső hangodon.
A jólét, gazdagság csillogó jelmeze
őt nem téveszti meg, átlát maszkodon.

„Bármennyit költesz rá, ez nem a szeretet,
mert érzést és időt nem vehetsz soha.
Ajándékhegyek közt fuldokló gyermeked
szomorú felnőttként tűnik majd tova.

Család és barátok alig látnak téged,
s akkor is mást mutatsz, mint ami te vagy.
Kollégák, szomszédok szeme ha rád téved,
boldogan hencegő álcád látja csak.”

Folytatná még tovább, de fáj minden szava,
mert igazságot szól, s annak súlya van.
Szívedet ólmozza mindahány mondata,
rettegsz, hogy mélybe hull végül nyomtalan.

Elűzöd hát inkább, vesszen a kísértet,
vesszen a józan érv, jó ez így neked!
Csak az kell, amit a reklámok ígértek,
kilépni túl nehéz, őrzöd a helyed.