Út szélén hagytak c. vers
Készült: 2020. május 18. hétfő

Út szélén hagytak

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Út szélén hagytak,
csendben kiraktak,
búcsúszó hangzott,
s más nem maradt,
csupán egy mosoly
halvány emléke,
mit felfal lassan
pár gondolat.

Séta sötétben,
villanó fényben -
tán autólámpa,
tán vad szeme,
ám bármi jő is,
nem félek tőle,
védelmez engem
egy szép mese.

Mágikus lények,
kik messze éltek,
s földjükön baljós
árnyék honolt -
a régi könyvben
róluk regéltek,
nyomukban veszély,
halál loholt.

Rettegték őket,
ám ha nem nőhet
félelem árnya
nagyobbra már,
megfordul akkor
az űzött szándék,
s többé nem bújik;
a harcra vár.

Kiálltak bátran,
vérben és sárban
gázoltak aznap
félszükön át,
és győztek végül,
és hőssé lettek,
mert mind követték
szívük szavát...

Cipelve sorsom,
gyakorta botlom,
de földre nem gyűr
már semmi sem,
mert a meséből
csent igazságot
kincsemként őrzöm,
ma is hiszem.

Út szélén hagytak,
csendben kiraktak,
búcsúszó hangzott,
s más nem maradt,
csupán egy érzés
halvány emléke,
mit felfal lassan
a pirkadat.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (3 szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak