Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Dühből szőtt páncélt,
bosszúból fegyvert,
s útjából szerte
rebbent a nép -
miként galambok
riadnak széjjel,
hogyha közéjük
a macska lép.
De nem törődött
a sok balgával,
egyetlen személy
volt célja csak.
Úgy tört előre
hangtalan vészként,
mint sasmadár, ha
prédára csap.
Kapu és ajtó
nem állta útját,
tekintetétől
eb elriadt,
s életük féltve,
sietve léptek
előle félre
a háziak.
Bőszen nyitott be,
készült a szóra,
készült a tettre
a vér jogán,
ám a hálóban
nem azt találta,
mint akit várt oly
sok év után.
Igazság! Hűség!
Becsület! Eskü!
Ordított volna,
de nem tudott.
Látva a beteg,
haldokló férfit,
megfordult csendben,
s elballagott.