Készült: 2005. július 08. péntek

Marionett bábu

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Oly kevésnek tűnik, amit eddig tettem.
Mióta az első lélegzetet vettem,
milliónyi dolgot cselekedtem meg én,
hajtott előre az öröknek hitt remény.

Mindig fogta kezem valaki, ha féltem.
Életem burokban, boldogságban éltem,
ám a burok végül szétrepedt, nem bírta.
Emlékeim között nyugszik, ott van sírja.

Ha most visszanézek, eredményt nem látok.
Aprócska győzelmek, nincs közöm hozzátok!
Szerencse kísért csak, ha éppen az kellett,
s véle elrohantam a nagy bajok mellett.

Kezem már nem fogják, én húztam el régen.
Most bárányfelhőket bámulok az égen –
ahogy velük játszik a kósza szél sodra,
épp úgy játszik velem sorsom száznyi fodra.

Marionett bábu vagyok. A fonalam
néha megrángatom, hátha hatása van –
eltépni nem merem, játszani szeretek.
Amíg a műsor megy, játszom a szerepet.

1 1 1 1 1

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak