Csalás

Tükörbe nézek és nyelvet öltök –
csaló festékek, engem megöltök!
Ki az a lény ott, ki visszabámul?
Smink fedi képem, a tükör ámul.

Szemhéjon, szájon és a pillákon
művi szín virít, s akár az álom:
valósnál szebbet és jobbat mutat.
Hazug! Nem járom én ezt az utat.

Jöjjék a víz hát, s igazi arcom –
nem oly tetszetős, de többre tartom.
Szívből nevetek, őszinte szavam:
csillámpor nélkül vagyok önmagam.

• Előző
• Tovább