Készült: 2003. november 14. péntek

Elnémult a lelkem

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Elnémult a lelkem, én is hallgatok.
Nem tudom, hogy miért; búskomor vagyok.
Kerestem valamit, s nem leltem sehol,
szívemben most tompa üresség honol.
Őrzöm ürességét, páncél védi azt,
– miként a tövise óvja meg a gazt –
nem töri át senki, mert nem éri meg.
Vannak az enyémnél sokkal jobb szívek.
Egyszerű, átlagos lány vagyok csupán,
kit társul fogadott az örök magány,
hallott már a világ épp elég ilyet.
Lehet élni így is. De mondd meg: minek?

1 1 1 1 1

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak