Engem is átvágtál

Engem is átvágtál, te galád Remény,
de többet nem teszed, szívem kőkemény.
Hiába is lejted már csábtáncodat,
hiába mutatod bármily arcodat,
nem kell ígéreted ezután soha.
Megtanultam jól: az élet mostoha.
Hányszor villant felém csodás mosolyod,
hányszor ölelt forrón két erős karod,
hányszor hittem balgán, hogy így is marad...
S mindannyiszor mélybe taszított szavad.
Jó lecke volt nekem, okosabb vagyok.
Lehet akármilyen bódító dalod,
nem bűvölsz el engem, óvatos leszek.
Mostantól csak józan érvnek engedek.

• Előző
• Tovább