A szerelmesek

Két alak álldogál az elhagyott parkban,
nem bánják, hogy rájuk esteledik lassan.
A táv köztük nem nagy, majdnem összeérnek...
Mégis, leküzdeni egyikük sem képes.

Pedig úgy szeretnék! Oly kevés hiányzik!
E kevés azonban több, mint minek látszik.
Ölelnék egymást, de mozdulatlan állnak,
miközben mélyülnek köröttük az árnyak.

Szemükben szenvedély, ajkuk csókra éhes,
szívükben az ősi vágy mindent feléget.
Lép a láb, nyúl a kéz... Ám minden hiába.
A nő és a férfi márványba van zárva.

• Előző
• Tovább