Hajnal

Hasad a hajnal. Nem újdonság neki.
Ősidőktől fogva mindennap ezt teszi.
Rózsaszín vérével megfesti az eget,
s mire a reggel jő, sebe is beheged.

Addig azonban még temérdek a dolga.
A hulló harmatot munkájába vonja:
friss, üde cseppjei áztatják a vásznat,
amelyen feketén táncolnak az árnyak.

Hamarosan lejár idejük, eltűnnek.
Helyükbe derengő fénypászmák kerülnek,
s ezer árnyalat fér a festett regénybe:
benne van az új nap összes új reménye.

• Előző
• Tovább