Hazafelé zötyög velem a busz, ásítozva pillantok körbe az unott, fáradt arcokon – utastársaim zöme szemmel láthatólag hasonlóan érzi magát, mint én. Fárasztó munkahét van mögöttünk, az idő borongós és utálatosan szürke, a forgalom meg lassú, mint teknősbéka a szárazföldön.
A méla csöndet – vagyis inkább állandó, megszokott forgalmi zajt – csupán egy kíváncsi gyerek hangja töri meg időnként, amint anyukáját faggatja a legkülönfélébb dolgokról. A nő türelmesen válaszolgat a négy-öt év körüli kislánynak az olyan fontos témákban elhangzó kérdésekre, mint például:
- Miért kiabált az a néni a buszvezetőnek?
- Mert nem várta meg, épp az orra előtt csukódott be az ajtó.
- Miért nem várta meg?
- Talán nem is látta a visszapillantó tükörből, hogy valaki még közeledik, és különben is be kell tartania a menetrendet.
A kislány egy darabig fontolgatja az elhangzottakat, majd bólint, egyetértése jeléül. Az ablak felé fordul, a másik sávban haladó, araszoló járműveket nézi, így gyorsan kerül újabb kérdeznivalója.
- Anya, mi van ráírva erre az autóra? - mutat a mellénk soroló, jókora tehergépkocsira.
- Visszük a pálmát – olvassa fel engedelmesen a kérdezett.
- Pálmafákat szállít? - csillan fel a gyermek szeme, de sajnos akárhogy igyekszik, röntgenszemek híján nem lát be a zárt raktérbe.
- Nem, ez az Oázis Kertészet autója, és mindenféle növényeket szállít, amit épp megrendelnek az emberek. De tudod, van egy olyan mondás, hogy „viszi a pálmát”. Ezt akkor mondjuk, amikor valaki mindenki másnál jobban teljesít, például megnyer egy versenyt. A kertészet ezt a mondást használta fel a szlogenjéhez, mert így két értelme is van: egyrészt azt mondja vele, hogy ők a legjobb kertészet, másrészt meg szó szerint is visz pálmát időként, ha éppen azt rendel valaki. Érted?
- Igen... - mondja homlokát ráncolva a kicsi, s íziben ki is bukik belőle a következő kérdés: - És olyan mondás is van, hogy szállunk rendelkezésére?
Az arcok zöme mostanra felengedett morcosságából, néhányan kifejezetten derűsnek tűnnek az utazók közül, bár ezt anyuka és gyermeke egyelőre nem észleli.
- Nem, de olyat már biztosan hallottál, hogy „mindenben állunk rendelkezésére”. Az üzletek szokták így reklámozni magukat.
- Igen.
- Na, hát a MALÉV ezt a kifejezést használta fel, de mivel a repülőgépek repülnek, így átalakították arra, hogy „szállunk rendelkezésére”. Amúgy hogy jutott most ez eszedbe, hol hallottad?
- Nem tudom – von vállat a kislány, majd ismét az ablak felé fordul. Hiszen annyi mindent kell még felfedeznie, és újabb kérdéseket gyártania hozzá.
Néhány perc csöndben telik el, az utazóközönség már-már kezd visszasüppedni az érdektelenségbe, ám ekkor a gyerkőc olyat kérdez, amire mindenki felkapja a fejét. Naná, mert jó hangosan kérdezi, az oviban megszokott, emelt hangerővel, hogy biztosan érvényesüljön a tömegben.
- Anya, nézd! Az izmos bácsi nem fázik így pucéran?
Legyünk őszinték: egy ilyen mondat után kevesen lennének, akik nem meresztgetik a szemüket a jelzett irányba.
Az ablakon túl már sötétedik, s az utcaképet fura hangulatúvá varázsolják az alkony fényviszonyai. Ezt a sötétet igyekeznek átfúrni tekintetükkel nők és férfiak egyaránt, hogy megláthassák a meglátandót. Előbbiek a kidolgozott izomzatú, meztelen pasiban a tökéletes hímet szeretnék megcsodálni, utóbbiak pedig a vetélytársat vagy – testépítő oldalról megközelítve – az ideált akarják szemügyre venni. Mindkét tábornak csalódnia kell, valahogy mégis vidámság lesz úrrá a jármű fedélzetén. Anyuka nevetős szemmel, jókedvűen válaszol csemetéjének:
- Az nem egy igazi bácsi, csak egy életnagyságú papírbábu, látod? Az új mozifilmet reklámozzák vele.
- És az izmos bácsi szerepel a filmben?
- Igen, ő a főszereplő.
- Megnézzük majd a moziban?
- Hát, nem tudom... Biztos, hogy a Spongyabob helyett inkább ezt szeretnéd megnézni? Csak egy filmre van pénzünk, kicsim – mondja anyuka sajnálkozva. Ügyesen csinálja.
- Nem, nem! A Spongyabobot! A Spongyabobot nézzük meg!
- Jó, akkor azt nézzük – sóhajt fel a szülő elégedetten.
Ez van. Az izmos bácsit, a verhetetlen akcióhőst, aki egymaga menti meg a világot a fenyegető veszedelemtől szükség esetén, fél másodperc alatt kiütötte a nyeregből egy idegesítő, ostoba szivacs.
