Gonoszkodom - rövid történetek
Készült: 2015. december 03. csütörtök

Gonoszkodom

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Voltaképp elég nagy szemétláda tudok lenni, ha igyekszem.
212-es busz, meglehetősen illuminált állapotban leledző fószer üldögél tőlem pár ülésnyire, és dumál a közelében elhaladóknak, bámulja az utasokat, köztük engem, mert épp fókuszban vagyok. Sebaj, leszállunk a Borároson mind, sietek a 23E-hez, felpattanok, van még pár szabad ülőhely, hurrá. Gödényke azonban jó tempóban dülöngél a nyomomban, ő is eléri a buszt, és pechemre, épp elém ül le, de nem ám normálisan, hanem lábbal kifelé, az ajtó felé fordulva. Jobbra forgatja a fejét, hosszan rám bámul, majd felcsillan a szeme (Nini, hiszen ismerős vagyok az előző buszról!), és felteszi - jó hangosan - a kérdést:
- Nahát, maga is átszállt erre a buszra?!
És ekkor előbújik belőlem a gonoszdi kisördög.
- Nem, én ott vagyok a 212-esen, nézze csak! - és mutatok ujjal a tök üresen álló járműre. Ipse zavarodottan arrafelé néz, és elbizonytalanodva megkérdezi:
- Ott?
- Igen, igen, ott! Látja?
- Igen...
A párbeszéd után nagyon vidám utasok között utazom hazáig.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak