Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Meghalt már rég az,
ki egykor voltam,
tetemét őrzöm,
még most is ott van
múlt tengerében,
mélyre temetve;
foszló emlékként,
de nem feledve.
Néha felbukkan,
ha megidézem.
Fürdik homályló,
fekete fényben –
nézem bús árnyát,
ám fényruhája
elkopik, akár
hajdani bája,
s én visszaküldöm
az enyészetbe,
rideg kőszívvel
azon merengve,
aljas vagyok-e.
Szemem lecsukom.
Engem is megöl
az idő, tudom.