Branyiczky Rita: Meghalni jöttél c. vers
Készült: 2014. július 16. szerda

Meghalni jöttél

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Meghalni jöttél, ostoba?
Sokan voltak már, nézz oda -
korpuszuk néma halmait
majd tömegsírba földelik.

Nincs kegyelem, nincs oltalom.
Én csak bosszúra szomjazom,
ám téged sajnos más vezet.
Megbocsátják majd vétkedet.

„Ne ölj!” - hirdetik, s bólogatsz.
Mégis itt vagy most, aprogatsz,
vérmocskos pengéd és kezed...
Fohász kíséri léptedet.

Ölni érkeztél, elvekért,
s bár eszméd éppen arra kért,
ne onts vért, mégis megteszed.
Meggyónod majd, ha béke lesz.

Meghalni jöttél, ostoba!
Lesz ki túléli, ám soha
nem lesz, nem lehet oly csata,
hol a legfőbb fő vész oda.

Téged csak küldtek, kis gyalog.
Szívedbe vas vág, s láthatod:
egyedül vagy, ők nincsenek
halálod napján itt veled.

Percig sem aggódsz, hisz neked
odafenn biztos már helyed -
így mondták mind a jó papok.
Félő, tévedtek. Jó nagyot.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak