Vers címkék
- AZ EMBER versek
 - AZ IDŐ versek
 - ÁLLATOS versek
 - BORONGÓS versek
 - FANTASY versek
 - FRÁSZOLÓS versek
 - GYILKOLÁSZÓS versek
 - HATALOM versek
 - HARC versek
 - HIT versek
 - IVÁSZAT versek
 - KÖRNYEZETÜNK versek
 - MAGYAROS versek
 - MEMENTO MORI versek
 - MODERN VILÁG versek
 - MOSOLYGÓS versek
 - SZERELMES versek
 - TERMÉSZET versek
 - TUDOMÁNYTALAN versek
 - Egyéb versek
 - Felnőtt tartalmak (18+)
 
Varjak szállnak messze a koszos tócsákban,
felnézek az égre: mocsok szürkület.
Köpködnek a felhők, decemberi nap van,
borongós, szomorú, hűvös érzület.
Lustább lett a világ, lassulna az ember,
de nem pihen mégsem, hajtja kényszere.
Nem ünnepet áhít, miként régen tette -
pénzzé, ajándékká lett a lényege.
Aki mégis őrzi szívében a lángot,
s nem vakítja szemét fényes kirakat,
szelíden néz szerte a nyüzsgő tömegben.
Azt kívánja nekik, ami kimaradt.
															
															
															
			
						        