Tükrök között

Tükrök közé lépett a lány,
sokszorozták képét, s talán
így kezdődött minden baja;
végtelen sok saját maga.

Szemtől szemben álltak vele,
s mögötte volt másik fele,
hosszú sorban mindenfelé...
Nem volt már, mi elrejtené.

Beszélt hozzá mind szüntelen,
szörnyű zsivaj, kín, gyötrelem
volt zord szavuk – az ő szava,
elméje mély tudat-tava.

Tükrök között eltűnt a lány,
nincsen nyoma, örök talány,
hogy hová lett, merre szaladt.
Csak a tükörképe maradt.

• Előző
• Tovább