Készült: 2009. december 14. hétfő

Kötéltáncos

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Magasból tekint le,
alant arctalan tömeg -
kíváncsiság, kétely
fel nem ér ide.

Reflektorok fénye
öleli alakját,
és egy érzés, amin
túl nincs semmije.

Előtte a kötél:
keskeny út a légben,
amely halálon át
vezet, hívogat.

Messze van a túlvég,
messze van itt minden,
nem hozott magával
fájó gondokat.

Ez egy másik világ,
s tudja jól szabályát:
emlékek, érzelmek
lenn várnak reá.

Ha mégis cipelne
onnan bármily terhet,
súlya a kötélről
mélybe rántaná.

Csupán a tudat van,
hite önmagában -
magabiztos lépés,
precíz mozdulat.

De az a lány, ott lenn,
most is sír miatta...
Rohan, száguld felé
a bús gondolat.

1 1 1 1 1

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak