Szárítókötélen

Kötélre csíptetve szárad a pléd,
rajta egy párduc, s mint aki lép,
emelgeti lábát –
szél játéka csak,
de a látvány megfog,
a perc megragad.

Mellette kiskutyák, színük fehér.
A paplanhuzat majd’ földig leér.
Félnek a macskától,
szöknének talán,
ám nyakukon póráz,
ülnek hát sután.

Egy pólón trónol a Sátán maga,
véres szarvai közt csont korona,
s alatta felirat,
kérdés-gondolat:
„Szívedben szunnyadok..
Őrzöd álmomat?”

Elefánt trombitál törülközőn,
virágok nyílnak ki egy terítőn,
megannyi kis élet,
színes szövet,
könnyű szél mozgatja
a létüket.

• Előző
• Tovább