Adjatok egy poharat nekem

Adjatok egy poharat nekem,
s Dionüszosz tán rám nevet,
vagy ha ő nem, Bacchust kérem,
hozzon vidám perceket.

Túl messze van az ég mitőlünk,
szárny nélkül feljutni nem lehet,
igyunk hát itt lenn, s mulassanak csak
magukban ott fenn az istenek.

Adjatok egy poharat nekem!
A bor hordóban lötty csupán,
de ha kiöntik, s megisszák végre,
nektárrá lesz egy korty után.

Vörös a színe, akár vérem –
fel nem hígulhat, ha nyelem,
kár volna hagyni, hogy párologjon,
jöjj cimborám, és tarts velem!

Adjatok egy poharat nekem!
Szomjúság gyötör, száradok!
Addig emelem számhoz e jó bort,
amíg belé nem fáradok!

• Előző
• Tovább