Kincs

Pincémben kincs van. Csitt! Meg ne tudják!
Csak Neked mondom el titkomat.
Hűvös sötétben, ott lenn, a mélyben
őrzöm az időt s az álmokat.

Nem hiszed szavam? Jöjj hát, tekintsd meg!
Pincémbe tíz lépcsőfok vezet.
Hűvös sötétben, ott lenn, a mélyben
nem kell félned, majd fogom kezed.

Nézd! Most már látod? Igazat szóltam,
idelenn húsz hordó, száz palack –
bennük emlékek, s egykorvolt álmok
várnak bezárva, dugó alatt.

Tréfának véled? Pedig ez komoly.
Fa és üveg csupán burok –
bennük emlékek, s egykorvolt álmok.
Életre kelnek, ha iszok.

Hívhatod bornak. Számomra több ez.
Minden korty élet, léterő.
Aranyló cseppek, mit évek szültek –
fényükben rejlik múlt s jövő.

Koccints hát velem! Ízleld meg kincsem,
húnyt szemmel hörpintsd a nedűt.
Aranyló cseppek, mit évek szültek –
hozzanak szívedre derűt.

• Előző
• Tovább