Készült: 2006. február 07. kedd

Késő

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Utána kapnál már,
s el nem érheted.
Tisztán látod végre:
vak volt két szemed.
Nem kellett, míg várt rád –
hitted, ott marad.
De elment, örökre.
S maradtál magad.

Rádöbbensz, hiányzik.
Más hiába jön.
Perceidben nincs már
valódi öröm,
nem dobban meg szíved
úgy többé soha.
Tükörképed nézed.
Ó, te ostoba!

Hazudhatsz magadnak
boldog életet,
számlálhatsz csendesen
múló éveket,
s kit karodon vezetsz,
lehet bármily szép –
az érzés odabenn
szíved tépi szét.

1 1 1 1 1

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak