Tökéletes világ

Mesélik neked oly sok éven át,
s hiszed: létezik boldogabb világ,
melyben nincs nyomor, mert tökéletes,
és egyenlők ott mind az emberek.

Ám felnősz hamar, s ráébresztenek,
hogy csak mese volt, mert az emberek
jobb szeretik azt, ha ranglétra van,
és a szép eszme rég alaptalan.

Te is ember vagy, jó ez így neked.
Törsz a cél felé, hajtod pénzedet,
és versengsz ha kell, egy újabb fokért.
Nem hullatsz könnyet bukott társadért.

Jön számos alku, számos alkalom,
élsz velük vagy sem, nem számít nagyon,
a lelked végül úgyis rajtaveszt.
Megszokod, mert mást itt úgysem tehetsz.

Bankszámlák, szép autók, siker, csillogás,
úgy érzed, emelkedsz, pedig mélybe ránt;
távolodsz magadtól és romlik szemed –
nem látod, ha koldus nyújt kérőn kezet.

• Előző
• Tovább