Készült: 2005. április 12. kedd

Úton

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Összetört álmokon taposok,
ropognak talpam alatt.
Nem számít. Követem az utat,
megyek, amerre halad.

Egy napon végére érek, tudom.
De addig is lépkedek,
s új álmokat szövök vágyaimból
az összetörtek helyett.

Kanyargós az ösvény, elágazik,
de el nem tévedhetek –
valahány ág végül ugyanoda,
egyetlen helyre vezet.

Én választok vagy más húz-taszigál,
a bal néha jobb lehet.
Ám olyan társat, ki végigkísér,
félő, hogy sosem lelek.

Változik a táj és az évszakok,
változnak az emberek.
Egy dolog van csak, mi nem változik:
az út, amelyen megyek.

1 1 1 1 1

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak