Egy hívó szóra várok

Egy hívó szóra várok,
de oly sötét az átok,
mit saját fejemre mondtam én.
Tudom jól: már nincs remény,
nem hangzik el az a szó.
Csak álmomban hallható,
ott, hol a valóság messze jár,
két karod magába zár,
s az én szavam elakad,
mert szád a számra tapad,
és semmivé lobban a világ…
Szívesen álmodnám tovább,
ám nem lehet. Vége van.

• Előző
• Tovább