Bealkonyult

Ültem a tó partján az alkonyi fényben,
vártam a csodát.
Lassan feltűntek a csillagok az égen,
s más lett a világ.
Békakórus hangja zendült a sötétben,
tücsök muzsikált,
s a játékos szellő hangszerén kísérte,
susogott a sás.
Ezüst hidat ácsolt a holdfény a vízre,
s kezdődött a tánc.
Halak bukkantak föl, majd tűntek a mélybe –
száznyi villanás.
De lassult a tempó, megtört kecses ívük,
s láttam a halált:
Egy horgász nevetve, büszkén mutogatta
a remek fogást.

• Előző
• Tovább