A papagájom meg én

Fejét oldalra hajtva néz rám,
s látom a szemén:
furabogárnak gondol engem.
Ám szava szerény.
Nem vagyok olyan tökéletes,
mint ő – les felém –
de talán mégis hasznom venné.
Igen, van remény.
Kezemhez görbíti kis nyakát:
„légy boldog, te lény!”
És én félve simítom tollát.
Bizalma enyém.

• Előző
• Tovább