Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Húsodba kötél vág, béklyóm már nem ereszt.
Enyém vagy, kedvesem!
Ijedten vergődve figyeled léptemet,
szép tested meztelen.
Reszketve várod, mit tesz két kezem veled;
simít vagy üt ismét?
Combod és farod már pirosra paskoltam,
mint szemérmed kincsét.
Váltsunk hát valami másra, mi nem volt még,
s új élvet tartogat!
Egy cseppnyi vér serken csupán pengém nyomán,
nézem az arcodat.
Félsz, látom, s mondanád, amit már oly sokan,
de szádban zord pecek.
Nem szólhatsz most, csak nyögj vagy sikolts, ha úgy jobb!
Szavak nem kellenek.
Nem sejted, mily édes a kín, ha én adom,
s nem ismered magad.
Megtanítom, hogy gyötrelem miként hoz kéjt,
midőn mélyből fakad.
Bőrödbe suttogja titkát a korbácsom,
s megérted majd dalát:
a kínból, könnyek közt születő vágyálom,
vad gyönyör jajszavát.