Kéretlen illemtan lecke egy kisgyerektől
Készült: 2018. március 31. szombat

Kéretlen illemtan lecke egy kisgyerektől

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Vége a munkaidőnek, hazafelé tartok. A 212-es buszon már akkor zsúfoltság van, amikor én felszállok, de pár megállóval később eléri maximumát, majd még többet az ülő- és állóhelyek kihasználtsága.

A középső ajtóval szemben kialakított beálló részen egy nyegle kamasz srác kapaszkodik, szemmel láthatólag igen álmos állapotban. Folyamatosan ásítozik ugyanis, ami nem lenne baj, ha a kezét a szája elé tenné ilyenkor. Ám nem teszi, így többen megcsodálhatjuk a nyelvét, nyelőcsövét, de még a gyomorszáját is. Rosszalló tekintetek merednek rá, öreges fejcsóválások mondják el némán, mit is gondolnak róla, meg úgy általában a mai fiatalságról, a kihalófélben lévő illedelmes viselkedésről.

A magas, köpcös ifjú kabátján ott virít a szalag, amely elárulja, hogy idén végzős a ...valamelyik iskolában, a suli nevét nem tudom kivenni, hiszen én pár embernyivel arrébb kapaszkodom. Nos, lehetséges, hogy a kora és az elért tanulmányi eredményei alapján érettnek minősül, de szerintem még fogják érni meglepetések az életben, ha mindenhol ilyen tapló módon tátogatja a száját. Kíváncsi vagyok, vajon a büfi-puki folyamatokat is ilyen természetes nyitottsággal végzi-e, ha éppen kell neki… Vagyis jobban belegondolva, nem, egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi.

Amíg én efféle gondolatmenettel szórakoztatom magam az utazás alatt, elérkezünk a következő megállóig. Ahol is a vezető belátja, hogy az első ajtós felszállás kudarcra van ítélve, meg különben sem ártana némi oxigén az utastérben, ha nem akar hullaszállítóvá avanzsálni. Ennek örömére kinyitja az összes ajtót, s az újabb felszállók freestyle jeligére furakodnak közénk.

Egy kisgyerekes anyuka is felszáll, odakapaszkodik az álomkóros srác mellé, neki félig háttal. Karjában a gyermek olyan két-hároméves forma lehet, szájában cumi, szemeiben kíváncsiság. Érdeklődve nézelődik mindenfelé, figyeli az arcokat, hangokat, mozdulatokat. Az ülő utasok közül természetesen senki sem adja át a helyet az anyukának; a többségük koránál fogva jobb is, ha ülve marad, a kevesebbje meg okostelefonjába merülve igyekszik egy másik dimenzió lakójának tettetni magát.

A srác ismét ásítássorozatba kezd, tenyere véletlenül sem lendül a szája elé. A kisgyerek alaposan megszemléli a folyamatot, elvégre épp szemben vannak egymással, s a tömeg miatt meglehetősen közel is. Gyermeki logikájával gyorsan rájön, hogy mit akarhat a másik, és mivel jószívű, empatikus csemetéről van szó, önzetlen viselkedésről tesz tanúbizonyságot: egy hirtelen mozdulattal kikapja saját szájából a cumit, és bedugja azt a gyanútlanul ásítozó kamasz lassan záródó ajkai közé.

Többen szemtanúi vagyunk a jelenetnek, amitől irdatlanul jó kedvünk lesz. A meglepett srác undorkodva, krákogva távolítja el a kéretlen ajándékot a szájából, s próbálja kitalálni, mit is mondhatna, s legfőképp: kinek. Az anyuka közben felé fordult, s ha magát a mozdulatot nem is látta, a végeredményt igen, szabadkozva nyúl a cumiért, igyekszik elnézést kérni a károsulttól, de közben nem igazán bírja visszafogni nevethetnékjét.

Nem is lehet, mindannyian nevetünk körülötte, sőt, egy fickó hangos hahotázással, könnyeit törölgetve meséli az esetet párjának, aki háttal állt, így lemaradt róla. Amikor kicsit csillapodnak a kedélyek, egy öregúr hangosan beszól a fiúnak:

- No látod fiam, ezért kell a tenyered a képed elé rakni, ha ásítasz! Különben ki tudja, mit tuszkolnak a szádba!

A srác arca enyhén vörösre vált, s alig várja a következő megállót, ahol végre leszáll, lemenekül a buszról. Viszont az álmossága biztosan elmúlt, már nem ásítozik.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (3 szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak