Tampon VS biztonsági őr - történetek
Készült: 2018. március 31. szombat

Tampon VS biztonsági őr

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

A nyuszitojás ünnep a nyakunkon, így aztán emberhalál közeli állapot uralkodik a közértben: egymást tapossák, lökdösik, ócsárolják a népek, tömegnyomor van. A vásárlók között az áruház alkalmazottai is csak nehezen találnak utat, pláne az üresedő polcok feltöltésén fáradozó, a friss termékekkel megpakolt ládákkal közlekedő dolgozók.

Némelyik éltesebb korú, gurulós szatyorral (alias banyatank) rohamozó egyed igyekszik megdönteni a síkfutás világrekordját az akciós tojásért, sonkáért, akármiért, s közben gyakorta akad meg más, gyanútlanul egy helyben állva bámészkodó embertársaiban. Ilyenkor a bokán kaszált egyedek méltatlankodó vagy fájdalmas hangeffektjeire visszafordulva, rosszalóan néz, amiért lendületét megakasztva, szándékosan akadályozzák őt. Vagy észre sem veszi az egészet, csak csörtet tovább.

Rajtam is átgázol egy matróna, de mire kitalálnék valami kevéssé vulgáris, ám frappánsan poénos megjegyzést, már az univerzum túlsó felén jár. Rejtély, hogyan tud ennyi idő alatt átvágni az átlagosan 20 ember/m2 népsűrűségű boltszakaszon. Sebaj, elengedem kezdődő haragomat, elvégre lesz ez még rosszabb is, tudom. Fő a pozitív hozzáállás, csak oda ne kozmáljon.

Lassan – de tényleg: lassan! – túljutok a kötelező feladatkörökön (fejessaláta, újhagyma, retek, füstölt csülök, torma), majd gondolva a jövőre, kerül még pár dolog a kosárba. A humanoid massza sodor tovább, itt esély sincs új ösvények kialakítására, talán egy lépegető exkavátor lenne csak képes új utat törni a már kialakult járvonalak helyett. Vagy az iménti gurulós cekkeres nyugger, aki ezúttal visszafelé tart, mert valamit elfelejtett. Eddig úgy tudtam, árral szemben lehetetlen, de neki sikerül. A rutin, meg az évek… Fejemben körvonalazódik a klasszikus Ben Hur film fogathajtó jelenetéből vett ötlet: ha ezeknek a banyatankoknak a kerekére is késeket, dárdahegyeket szerelnének fel, akkor lenne csak igazán hatékony a dolog.

Cirka 20 perc alatt eljutok a pénztári sor végéről a kasszáig, fizetek, köszönök, majd kilépek a biztonsági kapun... És abban a pillanatban megszólal az éktelen tilinkó, riasztás van, máris közelg az összevont szemű biztonsági őr. Diszkréten félre vonulunk az áruház közepére, hogy legalább ne a pénztárból kijövőket akadályozzuk, s kezdődik a blokk mutogatás, szatyorból kipakolgatás, táskába kukucs.

Mivel nem vagyok tolvaj, a szaki végül a legegyszerűbb módszert választja: felragadja a szerinte leggyanúsabb füstölt hátsó csülköt, majd magasra emelve azt, visszatrappol vele a kapuhoz, s belengeti. Nem riaszt, nem ez a bűnös. A következő delikvens az üveges torma, majd sorra még pár árucikk, ám a galád kapu hallgat, mint a sír. Én is sírok lassan, a visszafojtott röhögéstől. Roppant vidám jelenet következik ugyanis.

A tagbaszakadt, mákos-kopasz (értsd: pár napja kopaszra borotvált, de mostanra borostás fejű) fickó a blokk újbóli átsasolását követően, tanácstalanul belenéz a szatyorba, majd felderülő arccal, hangos rikkantás kíséretében kimarja onnan a tamponos dobozt:

– Ez lesz az, biztosan a tampon lesz az! – trappol el vele a kapuhoz, majd a felhangzó tilinkó hatására extatikus örömmel kiabálja nekem, miközben visszafelé jön, hogy sejtése helyes volt.

– Na látja, a tampon miatt van az egész! Nem lett jól hatástalanítva a pénztárnál! – s mindehhez magasan a feje felett lengeti a szóban forgót.

A fél áruház minket néz, ahogy visszapakolok, majd mosolyogva utamra bocsát, miközben még egyszer elnézést kér tőlem a kellemetlenségért. Megnyugtatom, hogy nincs probléma, hiszen neki ez a dolga, aztán elköszönünk, s végre kijutok az áruház ajtaján. Fene tudja miért, de rám kúszik az érzés, miszerint nem fogok egy darabig itt tampont vásárolni.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (3 szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak