Branyiczky Rita: Tévelygő BKV c. történet
Készült: 2013. január 22. kedd

Tévelygő BKV

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Izgalmas utazás vámpírral és télapóval

Hideg, csípős januári nap van, s persze jó szokásukhoz híven most sem fűtenek a buszokon – legalábbis azon a három járaton nem, amellyel a munkahelyemig közlekedem. De miért is tennék, hiszen a bérlet immár tízezer-ötszáz forintba kerül, ebbe nem fér bele a meleg...

Elhessegetem a gondolatot, mielőtt felidegesíteném magam vele, és csendben reménykedem, hogy nem fogok felfázni a jéghideg ülésen.

A jármű gyors tempóban halad, egykedvűen bámulom az elsuhanó házakat, kirakatokat, embereket az ablakon át. És az elsuhanó utcát, amelyikbe be kellett volna kanyarodnunk. Hová megyünk?! Rossz buszra szálltam volna?

A többi utas is értetlenül nézeget, egy férfi odamegy a vezetőhöz és megkérdezi tőle, mi okból egyenesítette ki a pályát. A kérdezett idegesen szabadkozik; ez az első útja ezen a vonalon, egy másik járatról helyezték át ideiglenesen, tegnap este szóltak neki. A pasi megszánja, elmutogatja, hogy hol tud visszafordulni és bekanyarodni a menetrend szerinti útvonalra. Jó ideig mellette marad, navigálja, csevegnek. Néhány megállóval később leszáll, ekkor az első ülésen utazó idősebb hölgy vállalja magára a bio-GPS szerepkört; a sofőr hálásan engedelmeskedik a jótékony utasításoknak.

Más is történik: a középső ajtón át fellibben a buszra egy vámpír. Rövid töprengés után úgy dönt, nem ül le, inkább elegánsan belekapaszkodik a fagyos vascsőbe, hadd csodáljuk teljes életnagyságban nem mindennapi toalettjét. Szó, ami szó, borzongunk is tőle rendesen.

Magas, vékony, de erősnek tűnő alkatán remekül áll a vastag fekete selyemköpeny, amely súlyosan omlik le válláról, s egészen a térde alá fut. Belső fele vörös bársonnyal bélelt, ahogy az dukál egy valamirevaló vámpírköpönyeg esetében. Alatta fekete ing kelletti magát rendkívül finom, vékony ezüst hímzéssel; ez utóbbi természetesen egy-egy koporsót ábrázol a gombsor két oldalán. Az öltözékéhez illő éjsötét nadrágot sem mindennapi öv fogja össze derekánál: az ezüst színű denevér vicsorogva védi a szárnyai alatt húzódó régió háborítatlanságát.

Mégis, legérdekesebb a vérszipák sápadt arca, amelyen nem tükröződik semmiféle érzelem. A köpeny keményre merevített, magas gallérja féltölcsérként fogja körbe hátulról a fejét, s ez a fura körítés még jobban kiemeli rendkívül fehér bőrét, valamint fekete szegélyű, hideg tekintetű szemeit. Annál is inkább, mivel ajkai vérvörösek, ráadásul kikandikál közülük két hosszú, hegyes szemfoga.

Az egész fazonból árad az enyészet sötét, nyomasztó, bomladozó lenyomata. Meg kell hagyni, igazán hiteles vámpír. Mégis kételkedem kissé valódiságában, ugyanis nappal van, márpedig köztudott, hogy ilyenkor nem császkálhat öngyulladási veszedelmek nélkül egy efféle lény.
Addig-addig mustrálom a jelenséget, míg feltűnik neki, s rám néz sötétbe olvadó, túlvilági tekintetével. Engem pedig megmagyarázhatatlan, nyugtalanító érzés kerít hatalmába. Hirtelen azon kezdek gondolkodni, hogy ugyan miért ne létezhetnének tényleg vámpírok, és miért ne sétálhatnának fényes nappal közöttünk? A könyvekből és filmekből szerzett információkat igazán nem tekinthetjük mérvadónak...

A busz újabb megállóba ér, ahol újabb érdekes utassal gyarapszik a társaság. Az első ajtónál felszáll közénk a pocakos, hosszú szakállú Mikulás. Bár a télapó-szezonnak vége már, őt cseppet sem kedvetleníti el a dolog; a vámpírt felfedezve harsány, jókedvű kacagásban tör ki, majd igyekszik közelebb jutni hozzá. Mivel kedvelik, továbbá hasmérete is tekintélyt parancsoló, így viszonylag könnyen célba ér, utat engednek neki. Az utasközönség kíváncsian várja, mi fog történni a Jó és a Gonosz között. Kitűnő helyen ülök, közelről nézhetem végig.

- Helló haver! - rikkant a télapó, majd a vámpírral együtt szertartásosan megemelik ökölbe zárt kezüket, és egymás mozdulatait tükrözve, többféle szögben összeütögetik üdvözlés gyanánt. - Klassz a jelmezed, nagyon állat! - motyogja, miközben igyekszik lejjebb rángatni műszakállát, hogy ne nyelje le beszéd közben.
- Hello, köszi! - vigyorog vissza a halvajáró. - A színházi jelmeztárból van, ez az egyik tartalék ruha.
- Ja, akinek a muterja jelmezvarróként dolgozik, annak könnyű...
- Hát igen, csak baromira vigyáznom kell rá, ha valami baja lesz, anyám leszedi a fejem – aggódik egy röpke gondolat erejéig Drakula gróf.
- Egyébként nem fázol benne?
- Egyébként de, a megállóban majd szétfagytam. Tényleg jéghideg a bőröm, mint egy hullának.
- Te tudod, hogy Spongyabob minek öltözik? - érdeklődik a piros ruhás.
- Na szerinted? A név kötelez... - röhög fel a vámpír.
- Csak ugratsz, baszd meg! Nem hiszem el! Komolyan beöltözik Spongyabobnak?!

Míg ők elrágódnak a témán, egy kislány hangosan megkérdezi anyukáját, hogy miért káromkodik a Mikulás, és miért buszon utazik rénszarvasos szán helyett. Anyuka sietve megmagyarázza neki, hogy ez nem az igazi Mikulás, továbbá nem igazi a vámpír sem, csupán farsangi jelmezbe bújt nagyfiúk. A további kérdések immár a jelmezekre vonatkoznak, és a kiskorú az iránt érdeklődik, öltözhet-e majd delfinnek az óvodai farsangra. Nem irigylem anyukát a jelmezvarrás terén rá váró feladatok miatt.

Már épp csillapulnának a kedélyek, ám ekkor megint felvihog a hordóhasú Miki-klón:
- Elkented a sminked! Anyád nem mondta, hogy ne dörzsöld a szemed?
- Most hogy igazítsam ki, nem látszom a tükörben! - poénkodik a károsult.
- Várj, segítek - fog egy papírzsepit amaz, s ledörgöli a fölösleges maszatot. Ám sajnálatos módon nem csupán azt. - Baszd meg, lejött ez a fehér izé is... - szemléli az eredményt a sminkelésben kezdő télapó.
- A púder? Francba már!
- Nyugi, majd a csajok sápadtra meszelnek újra! - vigyorog társa. Lenne még pár gondolata, de Drakula észleli, hogy hol járnak, és sietve rácsap a jelző gombra.
- Leszállunk!

És tényleg. Nélkülük furcsán üres a busz, zötyögve kanyargunk a szűk kis utcákon. A navigátor néni is búcsút vesz a vezetőtől, és sok sikert kíván a további úthoz, mielőtt leszáll. Szüksége lesz rá.

Lassan készülődöm, a következőnél én is elhagyom a járművet. Vár rám egy újabb szokványos munkanap, de a mai reggel emléke sokáig elkísér még.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak