Rövid rímek - Néhány soros versek
Nem baj, ha rövid, csak legyen játékos! ;) Ez a Rövidkék részleg "rímmunkásságomból", vagyis itt a haikukhoz hasonlóan kis terjedelmű, pár soros versikéimet tekintheted meg. Kicsit olyan ez a típus, mint novelláknál az egypercesek; gyorsan és könnyen fogyasztható, az olvasás idejére szórakoztató / elgondolkoztató, majd általában gyorsan el is felejthető darabok... Kellemes olvasgatást hozzájuk!
A versek rendezéséhez kattints az oszlop nevére!
Emlékképek,
csúnyák, szépek,
izzó lélek,
vers és ének,
árnyak, fények,
pergő évek…
Csendben lépek,
már nem félek,
várnak a túloldalon.
Vágyak, álmok,
áldás, átok,
szárnyak s rácsok,
gyűlő ráncok,
régvolt táncok,
megtett távok...
Talán átlop
néhány sávot
emlékül a csonthalom.
Rebeg a pillánk,
remeg a szívünk,
magasztos perc ez,
egymáshoz lépünk,
gyűrű az ujjra,
igen a nyelvre -
légvárunk épül.
Egy bukott elvre.
Egy mondat - pár szó csak -,
mit kimondtak mások,
s füledbe ezzel kis bogár került.
Ott zizzent, ott mászott,
és mélyebbre jutva
elfelejtette, hogy hajdan repült.
Torkomon kezed,
szívedben késem.
Igaz érzelmem
jó mélyre vésem,
s enyhül a fojtó
kedvesség végre.
Itt kezdtük egykor,
itt is lett vége.
Amit az éjjel elnapolt mára,
ami kimondva túlzottan fájna,
amiben nincsen – sosem volt – szépség,
ami nekem hit, de másnak kétség,
amitől félek, de le kell győznöm,
amiből nincsen még egy e Földön,
amiért tényleg érdemes élni,
amit nem lehet venni vagy kérni,
amit úgy vágynék, de nem kell mégse,
aminek nincsen eleje... S vége.
Önmaguktól féltek,
egymás helyett éltek,
életet cseréltek,
semmivé enyésztek,
s most a túlvilágon
árván táncol árnyuk -
többé senki fia
nem találhat rájuk.
Árnyak közé heveredett,
hideg éj font köré hálót.
Rémálmokba keveredett,
és látta a Mindent Látót -
őt vizslatta nagy szemével,
nem bújhatott, nem futhatott.
Az ébredés eljött végül,
ám amit örökül hagyott,
attól sosem szabadulhat,
azt soha nem feledheti;
bárhová is tartson útja,
a bűntudat már követi.
Gyűlöli, szívből.
Holtan akarja.
Mozdul a lába,
mozdul a karja,
s egy pici percig
nézi a művét:
igaz szerelmét
itt ma megölték.
Nem hittem benned, s most
itt vagyunk,
széttiport eszméken
táncolunk.
Ördögöd van velem,
angyalom! -
mondod, és megpörgetsz.
Fájlalom.
Háború volt itt,
megvan a győztes:
újra a fránya
fegyverek győztek.
Holnapra vége,
jön majd a béke,
de félő, nem jön
jobb kor reménye.
