Készült: 2012. október 06. szombat

Hócipőnk tele

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Hócipőnk tele,
s üres a tányér.
Távozni kéne,
de szívünk mást kér -
nem hagyjuk hátra
szép szülőföldünk!
Itt döglünk meg, hol
világra jöttünk.

Sokáig húzzuk,
szívós e fajta -
kitart végsőkig,
s ha éhség marja,
akkor sem csitul
titkolt reménye:
jön még jobb világ
a sok szegényre.

Hiába várjuk.
Nekünk kell lépni.
Azaz, csak kéne -
még most sem érti
sokunk, hogy ennek
fele sem tréfa.
Ne hagyjuk tovább,
álljunk ki még ma!

Hol, merre vannak
azok, kik mernek?
Hol zeng fel szava
dühödt tömegnek?
Hitványak előtt
borultunk térdre.
Miért nem űzzük
el őket végre?