Ember, ma félni tanulj!

Zord dalt fúj a régi szél,
s bár ősi szóval mesél,
mégis riasztóan új:
Ember, ma félni tanulj!

Vele énekel az ég,
fényét bántón szórja szét,
s dörgő hanggá szabadul:
Ember, ma félni tanulj!

Tengerár zúg, bősz a víz,
s bár tánca máskor szelíd,
most toronnyá magasul:
Ember, ma félni tanulj!

Morog gyomra, reng a föld,
mozdul a mély s felüvölt,
omló dühe legyalul:
Ember, ma félni tanulj!

...Később csitul a harag,
elnyugszik a pillanat.
Nincs már, aki értené -
volt egy korszak. Emberé.

• Előző
• Tovább