Körforgás

Fut a fény, szél jő,
rohan a kéklő
égen száz birka,
s haduk lebírja
őszi nap hervadó báját.

Vacog a vidék,
elveszti hitét,
hogy tovalebben,
s nem örök ez sem;
tavasz-csók űzi tél álmát.

Pezsdül az élet,
dalol a lélek,
a szív megdobban,
s forró vágy lobban;
hevét fülledt nyáréj lopja.

Izzad az elme,
fagyos félelme
messzinek tűnik,
de meg nem szűnik;
őszül lassan a fák lombja.

• Előző
• Tovább