Mi van velem?

Nehéznek érzem a fejemet,
megtelt rég, és – mást mit tehet? –
zúdítja rám bolond képeit,
én pedig bámulom. Nem segít.

Üresnek érzem a lelkemet,
jöhetne már, aki eltemet –
hisz üres lélekkel holt vagyok,
nem élek, csak csendben sorvadok.

Keménynek érzem a szívemet,
kővé vált, és csendben szétesett –
nem lakik benne már senki se,
de dobog. Még képes ennyire.

• Előző
• Tovább