Csend

Hallgatsz, Kedves? Én is.
Csend zajong idebenn.
Furcsa e némaság,
ismerős-idegen.

Ezer hangon beszél,
így meg nem érthetem.
Hiába kérdezem,
nem felel senki sem.

Sebaj, hisz így is szép.
Dallama elragad.
Figyelek, s meghallom
benne a Te szavad.

Hívogat a hangod.
Mondd, hová csalogatsz?
Ősi-új útra lépsz,
s elvész a gondolat.

Tétován követlek.
Mi vár a végén ránk?
Félek, hogy zsákutca,
ahonnan nincs tovább.

De mosolyog szemed,
S tudom, e pillanat
– bármi is ér minket –
örökre megmarad.

• Előző
• Tovább