Oázis Kertészet, Soroksár – Mesevilág növénybolondoknak
Írta: Branyiczky Rita (BraRit)Csúcsra járatott légkondi + pulóver nélküli üldögélés alatta két órán át = betegszabadság. A hét második felét főként gyógyulási célú alvással töltöttem, gyakorlatilag inaktív állapotban. A változatosságot a mosdólátogatások és az időnként rám törő köhögőrohamok jelentették. Szerencsére pár nap elég volt, hogy rendbe jöjjek (na jó, még köhögök kissé, meg el-elmegy a hangom, de ez már semmi), így vasárnap fogom magam, és „I want to break free!” jeligére, elindulok a soroksári Oázis Kertészetbe. Tök jó végre kiszabadulni a négy fal közül, és tök jó, hogy növénybolond lelkem töltekezhet kicsit végre egy ilyen helyen…
...Mely hely eléggé a világvégén van, legalábbis azok számára, akik gyaloggal közelítik meg, mint én. A 66-os busz Torontál utcai megállójától ugyanis jó hosszú séta az áruház, méghozzá az autóúton, járda nélkül. Lassan kételkedni kezdek benne, hogy jó irányba megyek, és már bánom kissé elhatározásomat, hiszen a venni szándékozott futtatórács mellett biztosan fogok még ezt-azt a kosárba tenni, s a cuccal ugyanúgy le kell gyalogolni majd visszafelé is ezt a távot, ráadásul addigra még melegebb lesz. De legalább autók nem nagyon járnak itt, alig van forgalom.
Végre megérkezem, s a kültéri részbe lépve rögtön megkapom a tájékoztatást is a kedves eladó hölgytől, miszerint ahány fok van ma, annyi százalék kedvezmény érvényes a növényekre. Juhé! Miután ezzel sikeresen életre hívták a bennem lakozó növény-halmozó kényszerbeteget, ragadozóként sasolom a kínálatot a megfelelő zsákmány után. Választék van bőven kültérre, beltérre is.
Itt állatbarátok dolgoznak, ez a díszcsomagolású virágok asztalán rögtön látszik; egy jókora cirmos szunyókál ugyanis rajta rendíthetetlen nyugalommal, mit sem zavartatva magát a körülötte lézengő vásárlóktól, pakolászó alkalmazottaktól. Sem tőlem, akinek természetesen muszáj lefotóznia ezt az idilli életképet. Mosolyogva nézelődöm tovább.
Az egzotikus macskavirág nincs felcímkézve, nem eladó.
A futtatórácsok között természetesen nem találok olyat, amilyen nekem kéne a rózsához, de ettől cseppet sem szontyolodom el. Látok jó ötleteket, és körvonalazódni kezd bennem egy saját kezűleg eszkábált támrendszer terve.
Az orchidea részleghez érve megtorpanok. Láttam már számos helyen orchideát; sokfélét, gyönyörűt, kisebbet, nagyobbat, olcsóbbat, drágábbat... De ennyifélét és ekkora mennyiségben még sehol. Bár máskor leráztam magamról a gondolatot, hogy ilyen kényes virággal térjek haza, most tétován ténfergek a több asztalnyi csoda között. Meglepő módon az áruk is mérsékeltebb, mint másutt. S ugyebár, még ebből is lejön a hőmérsékleti kedvezmény…
Van választék orchideából bőven
Az egyik növény rám kacsint, közelebb hajolok, mert kíváncsi vagyok mondandójára. Azt suttogja, hogy őt valamilyen oknál fogva olcsóbbra címkézték, mint többi, ugyanolyan méretű és fajtájú társát körülötte. Jó alaposan megnézem, de semmi baja, sőt: több virág pompázik ágain, mint a testvérkéi ágain. Na jó, ha ennyire velem akar jönni, akkor legyen!
A zsákmány: lepkeorchidea
Közelebbről a virágkehely olyan, mintha madárfióka csücsülne benne
Haladok tovább, immár a sikeres vadász boldog mosolyával arcomon. Errefelé nagyobb méretű beltéri levéldísznövények vannak, pálmafélékétől a fikuszokon át a citrusfélékig minden. Az áruház legnagyobb beltéri dísznövénye egy három méteresre nőtt fikusz fa, amilyenhez hasonlót még nemigen láttam eddig. Már önmagában is impozáns látvány az opálüveg tető alatt, de én nem ezért bámulom vigyorogva a lombozatát, hanem az onnan szűrődő madárdal, pittyegés miatt. Így aztán szemtanúja lehetek, ahogy Rigó úr kukacot hoz Rigónénak, majd elröppen újabb ennivalóért. Más esetben aggódnék az áruházba tévedt madárpár miatt, szokás szerint agyalgatnék rajta, hogy vajon kitalálnak-e innen vagy éhen-szomjan pusztulva hullanak majd le a padlóra, stb. De itt több helyen is könnyen ki tudnak menni, továbbá a rengeteg óriási növény dézsájában is akad eleség számukra, a rendszeres locsolásnak köszönhetően pedig vízhez is egyszerűen hozzájutnak. Voltaképp szuperbiztos, védett és kajában dús helyre vackolták be magukat.
Rigóné várja vissza párját
Andalgok tovább a citromfák, páfrányok, buzogányvirágok, pálmaliliomok és sok egyéb között, míg egyszer csak elém bukkan egy sornyi elefántláb. No nem a szürke ormányosok sorakoznak itt, hanem a buzogányfának is nevezett növényke különböző méretű változatai. Ezzel a fajtával is sokat szemeztem már, de a 14 cm-es cserépben lévő növendék példányok 3-4000 forintos árát bizony sokallottam érte. Itt azonban 3 növendék van egy ekkora cserépbe ültetve, és így kerül 1200 forintba! És ebből még lejön a kedvezmény… Az orchidea immár nem magányosan nézelődik a bevásárló kosaramban.
3 in 1: Elefántláb, avagy buzogányfa csemeték
A kültéri rész következik, ami jóval nagyobb, mint gondoltam. A bejáratnál lévő pár asztalka csak vendégcsalogató volt, itt bizony komoly választék van gyümölcs- és díszfa csemetékből, sövénynövényekből, talajtakarókból, vízi és mocsári növényekből, bogyósokból, egynyári és évelő virágokból… A mocsári hibiszkusztól a tűzjuharon át a trombitafolyondárig minden megtalálható itt. Egészen elképesztő, hogy olyan növényeket is tartanak készleten, amiket máshol legfeljebb rendelésre hozatnak.
És van egy teknős menhely is. Csodálkozva olvasom a táblát, amely szerint a kertészet áruházaiban több helyen is kialakítottak ilyen menhelyeket a nagyra nőtt és a gazdik által tovább már nem vállalható vagy megunt páncélosok számára. Ez jó, de kicsit olyan a megfogalmazás, mintha teljesen rendben lenne az a fajta állattartói magatartás, amivel megvesszük a kicsikét, nevelgetjük egy darabig, majd elvisszük és bedugjuk a menhelyre, aztán veszünk újra egy kicsikét. Ettől függetlenül, az tök jó, hogy van ilyen lehetőség – így talán kevesebb megunt teknőc köt ki a felelőtlen gazdik jóvoltából az állatkerti tóba dobálva, vagy a Balatonban, Velencei-tóban, stb. Egy sárgafülű ékszerteknős épp napozik az egyik kövön, egy műkacsa társaságában. Felém fordítja fejét, szemügyre vesz, majd visszatér eredeti pózába, és folytatja a D-vitamin képzést, miközben lefotózom.
Teknős menhely az Oázis Kertészet üzemeltetésében
A bogyós termésűek között a málnaszeder hibridek megragadják figyelmemet, elvégre az erkélyen van még hely… Ám az ilyen keresztezett fajok gyakran érzékenyebbek, és a kitett példányok egyike sem tűnik teljesen hibátlannak – minden megégett pár levél, esetleg van egy elszáradt ágacska rajta, vagy egyéb apró bibi. Ami nem zavarna, hiszen ettől még életképes, egészséges növények, de ha már lehet válogatni, akkor próbálok olyat keresni, amin nincsen semmi apró sérülés. Közben egy öt év körüli kislány elmotorozik mögöttem horgászni két sor tuja közé, ezt hangos kommentálással tudatja. Sok sikert kívánok neki, így aztán a sikeres horgászatból visszaérkezve, kapok tőle egy képzeletbeli halat. Hálásan megköszönöm, és nevetgélve intek anyukájának, aki próbálná rávenni gyermekét, hogy ne zavarjon engem a válogatásban. Egyáltalán nem zavar, egészen felvidulok a közjátéktól.
Örömmel emelek ki a tüskés palánták közül egy hibátlan levélzetűt, és csak a kezemben veszem észre, hogy ez sima málna, nem a szederrel keresztezett hibrid. Sebaj, ha már így alakult, akkor ezt veszem meg; szeretem a málnát és amúgy sincs kedvem visszatuszkolni a kezem a tüskék közé.
Elégedetten indulok vissza, a kassza felé. Útközben egy halom irdatlan nagy kókuszrost kocka mellett haladok el, így aztán újfent lecövekelek, több okból is. Egyrészt, kókuszrost téglát már korábban is vettem, szeretem, mert sokkal könnyebb hazacipelni, mint ugyanannyi liter földet, amennyinek a vízzel való felöntés után megfelel mennyiségileg. Másrészt, a növényeknek is jó, mert nagyfokú vízmegtartó képessége van, de közben eléggé levegős is ahhoz, hogy átengedje a felesleget. Harmadrészt, eddig még sosem láttam ekkora méretben ilyet. Elolvasom a feliratot: 60-70 liter földnek felel meg a felöntést követően. Azta, ennyi már nekem is mindenre elég lenne jó ideig! Hát jó. Kezembe ragadok egy gigakockát, és azon töprengek a pénztár felé menet, hogy miként fogom ezt a sok mindent épségben elvinni a lakásig? Eszembe villan, hogy milyen hosszú séta vár rám a buszmegállóig, de most már mindegy, árut vissza nem teszek. Elégedetten indulok haza. A mai vadászat meseországban igazán jól sikerült.
