Branyiczky Rita: Spam-pam-pam c. történet
Készült: 2008. szeptember 23. kedd

Spam-pam-pam, avagy levélszemét-túladagolásom van!

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Te is torkig vagy a kéretlen reklámlevelekkel?

Próbálok visszaemlékezni, mikor is kezdődött ez az egész. Rémlik, hogy nem sokkal az első – akkor még betárcsázós-modemes – internetkapcsolat létrejötte után pár nappal.

Mert ugye ha az ember lányának Internetje van végre otthon, akkor hirtelen szüksége lesz egy e-mail címre is, és az égetően sürgős és rendkívül fontos dolgot megoldandó, regisztrál egyet az ingyenes levelezőrendszerek egyikében. Na ez az, itt hibáztam! Létrehoztam magamnak egy e-mail fiókot!

Újdonat világhálós elérhetőségemet tudattam az arra érdemesnek érzett rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Azután – szigorúan csak este hat után – örvendeztem a sok-sok üdvözlet, jó szó, vicc, jópofaság, link, hasznos infó, körlevélke olvasásakor, mert milyen klassz érzés is, ha ennyien írnak nekem, gondolnak rám, mindenféle küldeményeket kapok! Szédítő!

...el is szédültem kicsit tőle, úgy a második hét tájékán. Ám szerencsére a kezdeti roham után az ímélezés beállt egy normális szintre, és immár tényleg levelezésre használtam a modern kor eme csodás vívmányát (no jó, néha-néha azért be-becsúszott egy feltétlenül megnézendő összeállítás a dalai láma bölcsességeiről vagy David Copperfield kártyás trükkjéről).

Hanem kezdtem felfedezgetni magamnak a világhálót, és az ő sarkait, zeg-zugait! Ha az újszülöttnek minden vicc új, akkor az új netezőnek minden banner és link az. Természetesen gyerekfejjel elhittem, hogy pusztán a böngészőm tetején futtatott reklámcsíkokra való kattintgatással százezreket kereshetek havonta, valamint éppen én vagyok az egymilliomodik látogató az adott honlapon és ezért nyertem egy retúrjegyet a Holdra, csak klikkeljek gyorsan...

Azért viszonylag hamar ráébredtem a – virtuális mögött megbújó – valóságra, no meg bátyám oktatása („Hugi, ne legyél már ennyire naív! ...”) is sokat lendített a www veszélyeinek elkerülésében tanúsított későbbi magatartásomon.

Közben a betárcsázásból kábelmodem lett, az egy e-mail címből kettő (hisz a szolgáltató is biztosított egyet részemre), az Internet pedig rohamosan változott, növekedett, dagadt, és árasztotta, ömlesztette, ontotta az információkat. Meg a körleveleket. Meg a vírusokat. Meg a férgeket.

Egyszercsak azon vettem észre magam, hogy az iskolaéveknek vége, felnőttem, vagy hogy is mondják ezt. És ezzel együtt beköszöntött számomra a munkakeresés időszaka.
Regisztráltam hát néhány erre a célra létrehozott álláskereső oldalon, végigböngésztem az apróhirdetéseket újra meg újra, küldözgettem az önéletrajzokat, izgultam, reménykedtem. És addig is, míg vártam a visszajelzéseket, felóvakodtam pár játékoldalra, meg feliratkoztam néhány nyereményjátékra, ezáltal újabb és újabb hírlevélözönt zúdítva a nyakamba, azaz a postaládámba.

De mindez a távoli múlt immár, a jelenben – számomra is érthetetlen módon – egy honlappal, valamint öt e-mail címmel rendelkező, rutinosan internetező nő vagyok. Elképesztő. Mi a rossebbért van 5 db e-mail címem?! És akkor még a céges mailcímeket nem is számoltam hozzá...

Lássuk csak:
1. Kezdetben vala a legelső, általam regisztrált ingyenes címem.
2. Azután következett az akkori internetszolgáltató által biztosított e-mail cím.
3. Az MSN csevegőprogram használatához nem akartam a meglévőket használni, így hát regisztráltam egy újabbat, kifejezetten erre a célra.
4. Elköltöztem szüleimtől, az új helyen másik szolgáltató működött, így azzal kötöttem szerződést, és természetesen megszületett a harmadik kukacos elérhetőségem. Az előző megmaradt, mivel szüleimnél továbbra is használatban van a net, nem lett megszüntetve.
5. A honlapom új helyre költözött, és a tárhely mellé – amit egy kedves ismerősöm bocsátott rendelkezésemre – kaptam egy újabb címet...

Azt mondják, jóból is megárt a sok. Osztom eme nézetet, de ha egyszer így alakult, hát így alakult és kész. Viszont a naponta érkező csodásabbnál csodásabb ajánlatoktól kezdek falra mászni, mert

- nincs szükségem viagrára és nem akarom megnövelni 20 centivel a péniszemet;
- nem hiszem el, hogy ha továbbítom ötven embernek a vak kisfiúról szóló megható sztorit, akkor minden egyes célba ért levél után 5 Ft-ot fizet a Kamuka Alapítvány a gyerkőc szemműtétjéhez létrehozott számlára (ellenben kellően leterheli a hálózatot a sok hiszékeny ember, aki merő jószándékból továbbítja);
- nem akarom letölteni a legújabb pornóüdvöske videóit;
- nem akarok társulni egy tuti MLM bizniszbe, amivel két hét alatt milliomos leszek;
- nem fogok a „tévedésből” nekem küldött, csupa bizalmas-szerelmes mondatot tartalmazó levélben foglalt linkre kattintani, amit az „eredeti címzett” számára ajánl a küldő unalom ellen;
- nem akarom megvásárolni 1000 Ft-ért az egyébként több százezrekbe kerülő legfrissebb Adobe szoftvercsomagot a romániai Bepalizlak Bt-től, mégha minden kétséget kizáróan legális is;
- nem félek attól, hogy ha nem küldöm tovább senkinek az adott levelet, akkor családomat hetedíziglen balszerencse sújtja majd, nekem pedig leég a hajam, rám dől a szekrény, megharap a szomszéd kislánya, levizel egy hajléktalan, nő egy harmadik szemem a homlokomra, elüt egy kéttonás kamion stb.

Persze az ismerőseimtől érkező küldemények között is akad olykor olyan, amit rövid rápillantás után törlés gombbal nyugtázok. Ők jó szívvel, jó szándékkal küldik, ám az esetek nagy részében már réges-rég ismerem annak tartalmát, vagy esetleg engem nem igazán bír elvarázsolni a halom angyalkás animált giftől hemzsegő szerencselevél, netán a határozott felszólítás ellenére sincs kedvem visszaküldeni a feladónak az igaz barátságról regélő, színes-szagos összeállítást. Remélhetőleg a felesleges oda-visszaküldözgetés nélkül is tisztában van vele, hogy jó barátként gondolok rá.

A napi 5-6 „kukás” levél, beszorozva e-mail címeim számával kicsit soknak tűnik. De amikor azt látom, hogy a levelezőprogramom 20-30 levelet készül letölteni a szerverről a különböző fiókjaimból, mindig felderülök, és izgatottan várakozom. Elvégre ennyi levél között csak akad egy VALÓDI, nekem szóló, hozzám írt, értelmes és tartalmas példány is!

ui: Kérlek, küldd tovább ezt a cikket legalább tizenöt ismerősödnek két percen belül, különben elér Téged Shambala-bamba-lambada ősi átka, és egy felajzott elefántbika látogat meg hátulról, vagy beköltözik hozzád fél évre Győzike családostul és a televízió közvetíteni fogja közös mindennapjaitokat.

1 1 1 1 1

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Hírlevél? Na igen.

Értesülj Te is a friss hírekről!

Elolvastam a Használati feltételek -et.

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként, kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak