Branyiczky Rita: Defektes csaj vagyok c. történet
Készült: 2012. október 04. csütörtök

Defektes csaj vagyok

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Enyhe szeptemberi reggel van, csak egy-egy széllökés hoz némi csípős hideget időnként, de elviselhető a dolog. Laza tempóban pedálozok a Soroksári úton, magamban már azon gondolkodom, hogy mi minden feladat vár rám benn, a munkahelyemen.

A lazaság kezd tovatűnni... Még negyed órája sincs, hogy elindultam otthonról, de már most elfáradtam, egyre nehezebb tekerni. Talán az ellenszél miatt? Küzdök még egy kicsit, de végül leszállok. Gyanús nekem ez a dolog!

A hátsó kerék nem olyan friss és feszes, amilyennek lennie kéne. Indulás előtt fújtam keményre, most mégis lapos szegény. Hmm, biztosan én bénáztam el a dolgot, hiszen amikor kitekerem a pumpát a szelepből, mindig kiszökik egy kis levegő. No sebaj, akkor most megint pumpálok bele, de ezúttal figyelmesebb leszek.

Máris könnyebb a haladás! ...egy darabig. Aztán megint kezdődik: úgy érzem, mintha valaki súlyokat pakolna a bringára, és az fokozatosan elnehezülne velem együtt. Neeee, nem akarom! Az nem lehet, hogy már megint defektet kaptam!

Pedig sajnos ez a helyzet. Az a dög hátsó kerék ereszt. Búsan pumpálok bele megint némi levegőt, majd visszafordulok, és hazatekerek (útközben még kétszer fújok bele). Átöltözöm, elindulok a buszmegállóba, közben telefonálok a főnöknek, hogy késni fogok. Francba!

Két napig tipródom, hogy megcsináltassam-e még idén a kerékpárt vagy sem, de végül persze elviszem a szervizbe. Ahogy betolom az ajtón és megállok, a szerelő srác barátságosan megkérdezi:
- Csak nem megint defekt?
- De igen... Én egy defektes csaj vagyok – válaszolom.

Előkerül kollégája is, megszemléli a járgányt, majd rámutat egy hatalmas tüskére, amely az első kerékből áll ki. Azt mondja, húzzam ki én, mert ő nem meri. A gutaütés kerülget, miközben eltávolítom a tövist. Ez már tényleg mindennek a teteje: megint dupla defektet sikerült összeszednem! Nincs még egy kerékpáros ezen a bolygón, aki ennyire peches lenne! Otthagyom a beteget náluk, másnapra ígérik a belső cserét.

Akárhogy számolom, ez a harmadik defektem. Az elsőt a bicikli megvásárlásának napján sikerült beszerezni a hazaúton, a második – duplát – pedig augusztusban. Erre most megint kinyúlt a két kerék. Hihetetlen.

Másnap délután elbaktatok az Ecobike szervizbe, ahol jó hírrel fogadnak: az első kerék nem engedett le, mégsem kellett kicserélni! Tök korrektek, elvégre mondhatnák azt is, hogy új belső van benne és fizessem ki. Ritka manapság a fair play, de náluk ez dívik szerencsére.

Némileg vidámabb hangulatban tekerek haza, útközben árgus szemekkel figyelem a betont, nehogy valamibe belehajtsak. Na nem mintha bármit is számítana, hiszen a lehullott falevelek, bogyók, kisebb ágak napról-napra nagyobb mértékben borítják be a járdát mindenütt. Ahogy Petőfi mondaná: Itt van az ősz, itt van újra.

Szeretem ezt az évszakot is, hiszen gyönyörű, ahogy a fák és bokrok a sárgába-pirosba-bordóba öltöznek, és a talaj is kap ebből a színes takaróból. Ám szomorú is, mert magában hordozza a mulandóság árnyát, a közelgő tél ígéretét, valamint a bringaszezon végét – legalábbis számomra. De addig is igyekszem kihasználni az utolsó melegebb, esőmentesebb napokat.

4 1 1 1 1 1 Értékelés 4.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak