Omega - con tristezza (dalszöveg)
Írta: Branyiczky Rita (BraRit)Tizenhat évesen, a világra éhesen,
Ismertem egy lányt, nem feledem őt sosem.
Olyan szépen mosolygott, s igéző volt kék szeme,
Ez egy életre szól - hittem, ámde véget ért vele.
Azt mondta az anyukám, ne bánkódjak már miatta, hisz
Minden könnycseppért kár, amely a múltat siratja,
A hazug lány szerelme többé sose sértsen!
Életfogytig rock 'n roll - mondtam, s tovább léptem.
Az arc örökre megmarad,
Hallgatag szív őrzi azt.
A Föld árnyékos oldalán jártam saját utamat,
Az éjszakai országúton kísértettem sorsomat.
Ajánlott útvonal, ha szíved szavát követed,
Kemény játék, bírnod kell a szelet és a köveket.
A nagy folyó végül úgyis tenger vizébe szalad,
Hajnali óceán partján ért engem a pirkadat,
Ezüst eső hullott reám, elmosta a bánatom,
Fekete pillangó rebbent, s megpihent a vállamon,
Rózsafák illatát hozta a szelíd szellő nekem,
Tízezer lépés után már tudtam, itt van a helyem.
Varázslatos fehér kő egy takaros ház udvarán -
Gyöngyhajú lány szobra nézett a márványból vissza rám.
Égi jel, rögtön éreztem, megtaláltam társamat.
Óh, jöjj! - szinte hívott engem a karcsú női alak.
Léna volt a modell neve, smaragd lángja zöld szeme,
Tűzvihar kélt a lelkemben, valóra vált a mese.
Naplemente bíbor fénye,
Éjféli koncert zenéje,
Őrültek órája, és még számtalan más pillanat,
Végül ez a tangó, amely mindörökre megmaradt.
Nem tilthatom meg a múltnak, néha szólít, integet.
Nyári éjek asszonya, ha hívna is, már nem megyek.
A madár, ha alkonyatkor fészkére száll, ott marad,
A bűvész a szám után nem ránt kalapból több nyulat.
Hűtlen barátok, akik rég eltávoztak, nincsenek,
Régi csibészek, akikkel együtt űztünk vicceket -
Égi vándor lett mindahány,
Csillagok útján jár talán, s
Volt egy bohóc, aki szintén ott ontja poénjait,
Trombitás Frédi zenéje minden embert felderít.
Sötét a város, késő van, lassan éjfél közeleg,
Petróleumlámpa lángja ad most fényt és meleget,
Napot hoztam, csillagot kis padlásszobámba,
Kötéltánc a pókháló falon függő árnya.
Mozgó világ, bitbe fagyott hittel hajtott vágyak,
A könyvelő álma ez, hol minden számmá válhat.
Babylon régen elbukott, de tanulságos példája
Ne legyen az enyészeté, szálljon apáról fiára!
200 évvel az utolsó háború után, nem tudni, hogy lesz-e élet,
Addig élj, míg van reményed!
