Látlak a sötétben,
érzem érintésed,
rajtam fut át, bennem
dobban szívverésed,
szikrákat csiholsz ki
sejtjeim mélyéből,
fellobban a fényük
vágyunk éjjeléből.
Nem kellenek szavak,
mégis súgok egyet;
ez a szép bűvige,
amely megteremtett.
Ősi ösztön sodor,
közeledik a vég –
addig szítod tüzem,
míg a világ elég.
Könyvem: Viharpárduc
Megtetszett valami?
Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >