Kóborló-Eljött a nagy nap párvers
Készült: 2007. október 06. szombat

Kóborló

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Kóborló kóbor ló vagyok csupán,
akit nem vár már istálló sehol,
ám futni végtelen mezőkön gyáva,
ellustult a lelke és gyönge a lába.

Nyerítésemet nem hallani rég,
sörényem gubancos, patám kopott,
s a büszkeségem mélyen eltemetve –
de szikrája él még, nincsen elfeledve.

Egy szép napon majd megrázom magam,
és táltos paripává leszek én,
ha vágtázok, nyomomba szél sem érhet!
Addig eltűröm szánalmad.
Azután én szánlak téged.

1 1 1 1 1
Készült: 2008. február 29. péntek

Eljött a nagy nap

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Eljött a nagy nap, enyém a világ,
valahol várnak régen, érzem én –
végtelen mezőkre lépek hát bátran,
lusta lelkem mélyén túl sokáig álltam.

Messzire elzeng víg nyerítésem,
selymes a sörényem, csillogó patám,
s büszkeségem fénye ragyog szememben –
odabenn vad lánggal lobog lényegemben.

Megrázkódik a táj, remeg a föld,
és új erővel futni kezdek én;
mögöttem a múltam lassan elmarad.
Eddig tartott átok-álmom.
Éber már minden pillanat.

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak