Harácsonyra szeretettel

Varjak szállnak messze a koszos tócsákban,
felnézek az égre: mocsok szürkület.
Köpködnek a felhők, decemberi nap van,
borongós, szomorú, hűvös érzület.

Lustább lett a világ, lassulna az ember,
de nem pihen mégsem, hajtja kényszere.
Nem ünnepet áhít, miként régen tette -
pénzzé, ajándékká lett a lényege.

Aki mégis őrzi szívében a lángot,
s nem vakítja szemét fényes kirakat,
szelíden néz szerte a nyüzsgő tömegben.
Azt kívánja nekik, ami kimaradt.

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

• < Előző
• Következő >