Rímtelenek
Nem szeretem a szabadverseket. Naná, hogy írtam párat.
Ezek a Rímtelenek elnevezést kapták, és valahányszor rájuk nézük, furcsállom,
hogy én követtem el ezeket... Hogy miért nem kedvelem ezt a fajta fenenagy
szabadságot a verselésben? Nem tudom, de nekem ott kezdődik a vers,
hogy rímel: belső zenéje, éltető ritmusa, zengése van.
Arany János kedvelt versformája volt a "felező tizenkettes" forma, s nem
véletlenül: ez közelít legjobban az élőbeszédhez. Amikor anno elkezdtem
verseket írni, én is ezt a formát találtam meg magamnak (nem tudatosan),
s korai műveim mind ilyen formában íródtak.
Szóval ez a részleg valószínűleg ritkán fog csak újabb versekkel bővülni...
Felhőn át
Alant ma borús jónéhány gondolat,
sebesülten vánszorgó égi nyáj
borít szomorkás leplet reájuk,
s ahol átvérzik e bodor köpönyeg,
varázslatból cseppent aranyló pillanatot
a némán ujjongó világra.
Ám ők csak vonulnak tovább mélán,
nem sejtve meg talán sosem,
hogy golyóütötte palástjuk szónoklat:
éltető fény csodáját hirdeti.
( 1 Vote )
Pirkadó álmok
Életre csókolja a Nap
éji sötétség átkától
hamis halálba dermedt földjeit,
s arany mázzal von be valódi álmot:
az ébredést.
( 1 Vote )