Az Aranymosó Könyvmolyképző honlapján elolvasható és véleményezhető Viharpárduc című fantasy regényem rövid részlete.
Normál(atlan)ok
Mindenféle rémeim, khmm, akarom mondani, rímeim - normál terjedelműnek mondható
(én legalábbis annak mondom), de témájukat tekintve nem mindig "normális" versek.
Akadnak köztük szépek és csúnyák, választékosak és primitívek, régiek és újak,
kicsiknek valók és felnőtteknek szólók, általánosak és bizarrak, egyszerűek
és elgondolkoztatóak, jók és rosszak...
Épp olyan sokfélék, akár az emberek és a körülöttünk lélegző-izgő-mozgó
világ az én látásmódom szerint kirajzolódó pillanatok röpke végtelenségében.
Mit is mondhatnék ajánlásként hozzájuk? Például ezt: ajánlom, hogy olvass el
párat közülük! :) Talán nem fogod megbánni.
Harácsonyra szeretettel
Varjak szállnak messze a koszos tócsákban,
felnézek az égre: mocsok szürkület.
Köpködnek a felhők, decemberi nap van,
borongós, szomorú, hűvös érzület.
Lustább lett a világ, lassulna az ember,
de nem pihen mégsem, hajtja kényszere.
Nem ünnepet áhít, miként régen tette -
pénzzé, ajándékká lett a lényege.
Aki mégis őrzi szívében a lángot,
s nem vakítja szemét fényes kirakat,
szelíden néz szerte a nyüzsgő tömegben.
Azt kívánja nekik, ami kimaradt.