Az Aranymosó Könyvmolyképző honlapján elolvasható és véleményezhető Viharpárduc című fantasy regényem rövid részlete.
Rövid rímek
Nem baj, ha rövid... csak legyen játékos! ;)
Ez a Rövidkék részleg "rímmunkásságomból", vagyis itt a haikukhoz hasonlóan
kis terjedelmű, pár soros versikéimet tekintheted meg. Kicsit olyan ez a típus,
mint novelláknál az egypercesek - a gyorsan és könnyen fogyasztható, az
olvasás idejére szórakoztató/elgondolkoztató, majd általában gyorsan el
is felejthető darabok...
Kellemes olvasgatást hozzájuk!
Fénypetty
Halkan zúgó lámpás
az éj bársonyában,
apró, halvány fénypetty
ég koromszín leplén.
Társakra lel s illan
távolabb a tájon -
száz szentjánosbogár
mécs fekete kelmén.
Árnyék
Napjaim mélyén ott ül az Árnyék.
Nem félek tőle, rég ismerem.
Cellába zártan vár az időre,
amikor ajtót nyithat nekem.
Olyfajta rabként lesi lépteim,
amilyent börtön nem lát sosem:
nem arra vágyik, hogy kijöhessen.
Maga mellé zár, ha engedem.
Igazat hazudva
Hiába minden hű, őszinte szó itt,
visszhangjuk hamissá teszi a fal.
A szelíd mosoly vad vicsorrá válik,
halk suttogás gonosz morgásba hal.
Cirógató ujjak görcstől görbülten
szántanak a szívbe mély sebeket.
Elvérzik az érzés, leomlik a világ -
romjai rejtenek kínkönnyeket.
Verés
Lesújt a kéz.
Szörnyű erő
mozdít izmot:
a harag.
Dühös a kar,
újra lendül.
Ököllel ír
szavakat.
Musztángok
Súlyos paták alatt
dobban a föld szíve,
vágtázó, vad ménes
robog át a tájon.
Musztángok, szabad nép
utolsó tagjai -
létük büszke, védett,
betöretlen álom.
Tenger
Végtelenszer újra írt dal,
ősi, örök ballada,
átérzett, de meg nem értett
szólam: tenger dallama.