Készült: 2017. október 29. vasárnap

Védve

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

„Mondj egy mesét nekem!”
– kérlelte a gyermek,
s már nyílott is könyve,
mint feslő virág.
De az édesanyja
becsukta, és így szólt:
„Elmondom, hogy milyen
a való világ.

Idebenn védve vagy,
itt nem árthat semmi.
Odakinn másfélék
ám az emberek!
Tudd meg: csak mesékben
létezik a jóság,
nem a hősök győznek,
hanem fegyverek!

Akit barátnak vélsz,
csak addig barátod,
amíg előnyére
fordíthatja ezt,
és aki hinni mer
szép ígéreteknek,
az biztos, hogy végül
úgyis rajtaveszt.

Boldogan, jól élni
annak lehet csupán,
akinek vagyona
és hatalma van –
ő sárba tiporhat
kedve szerint bárkit,
mert aki nincstelen,
az itt jogtalan.

Eddig én hősökről
meséltem meséket,
csakhogy a becsület
rég semmit sem ér -
légy inkább rafinált,
mintsem hű s erényes,
mert úgy boldogulhatsz,
vágyad célba ér!

Átverni másokat,
ezt kell megtanulnod!
Kiskapura lelni
akkor is, ha nincs!
Ne bátor légy fiam,
hanem orv, kegyetlen,
taposd el a gyengét,
s tiéd lesz a kincs!”

Keserű, vad harag
sütött a szavakból,
félt a gyermek, mégis
bátran kérdezett:
„Anyu, de hát miért
akarod azt tőlem,
hogy hős helyett inkább
szörnyeteg legyek?”