Készült: 2017. június 25. vasárnap

Hogyha megütnélek

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Hogyha megütnélek,
védenéd magad;
lendítenéd öklöd,
és jogos harag
szabadulna véle,
zúdulna felém...
De nem kell aggódnod,
hisz nem bántlak én -
megteszik helyettem
mások csendesen,
s te észre sem veszed,
gyarló kedvesem,
mert ők sunyin, orvul
művelik veled;
nem törik a csontod,
nem törik fejed,
sőt, sugallatukra
éppen úgy hiszed,
jobb irányba tartunk,
szebb lesz életed,
és az, hogy most rosszabb,
átmenet csupán -
ez a remény éltet
nap mint nap után,

Hogyha megütnélek,
védenéd magad,
ám ahogy ők ütnek,
szándék sem marad,
hogy védekezésre
emeld a kezed,
s túl késő lesz, mire
látni kezd szemed.
Nincs baj, ne félj kedves!
Nem vagy egyedül -
a tömeg tagja vagy,
s hogyha kiderül
bármiféle saját,
kósza gondolat,
a csorda majd gyógyít,
kezel s oltogat...
Tudom jól, hiába
kárálok neked -
míg nem saját bőröd,
nem is értheted,
de amikor eljön
végül az a nap,
világod összedől,
semmid sem marad.