Készült: 2016. december 22. csütörtök

Bosszúszomjas zombi

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Szálltam magasba,
zuhantam mélybe,
éltem, mint mások,
s most halnom kéne,
ám itt az alku,
melyet kötöttem.
Addig nincs vége,
amíg köröttem
léteznek azok,
akik ezt tették -
önmagam adtam,
s ők eltemették.
Szörnyű lesz bosszúm,
lassú haláluk.
Ítélkezem ma,
bár tárgyalásuk
nem volt, nem is lesz,
de ez így helyes -
nekem sem adtak
esélyt a fejek,
csak döntést hoztak
és elkapartak,
ám a földmélyből
végzetük sarjadt.
Koporsóm töröm,
föld potyog számba,
vérzik a kezem,
s máskor tán fájna,
de most nem érzem,
felszínre jutok;
tompák a fények
és lassan tudok
mozogni, menni,
ám erőt érzek -
átjárja testem,
bosszúszomj éget.
Nincs mit vesztenem,
mindent elvettek.
Lelkem az ára,
de megfizetnek
sorban ma éjjel -
szemükbe nézve
hozom haláluk,
hogy értsék: vége,
mert egykor én is
érző lény voltam,
ám könyörgésük
nem hat rám holtan.